Minden egészséges lélekkel bíró ember szívében van egy olyan pontja a világnak, amely a világ központját jelenti a számára. Ahova lelki, szellemi, fizikai szálak fűzik. Egy olyan hely, amely emlékek sokaságát eleveníti fel emlékezetében.
Közepes nagyságú falu a csíki-medence keleti peremén, két magaslat a Bükk-tető és Csere-tető közötti völgytalpon, Szentmiklós pataka völgyében. Egyike Szekélyföld „rendtartó székely” falujának (Imre István), melyet őseink majd ezer éve alapítottak. A három tízes (szeg) összeolvadása során létrejött település első írásos említése az 1333-as pápai tízedjegyzékben található Sacerdos de Sancto Nicolae néven, de a régészeti ásatások során előkerült csontváz alapján a régi templom korát 300 évvel korábbinak állapították meg (Botár István). Gótikus stílusban épült tornya a Csíki-medence egyik legszebb építménye. Itt fedezték fel az 1501-ből származó róvás-emlékünket.
Csíkszentmiklós évszázadokig egyház és iskolaközpont. Terjed a tudás és műveltség. Az iskola 1569-es alapításától kezdve a jól szervezett közösség egy olyan légkört és közösségi szellemet sugárzott magából, amely máig elősegíti a magasan képzett értelmiségi réteg kialakulását. Már az 1500-as évek elején volt egy csíkszentmiklósi fiatal, aki Bécsben és Krakkóban papnak tanult. Neve sajnos nem maradt fenn.
A székelység katonai szerepvállalásának megfelelően a szentmiklósiak évszázadokig a Magyar Királyság majd Fejedelemség keleti határainak védelmezői, a gyímesi szoros őrzői voltak a sorozatos tatár és török betörések alatt. Ez az állandó vészhelyzet tette szükségessé a templomot és lakosságát védő fal építését is. Az utolsó tatár-betörés, 1694-es eseményéhez kapcsolódik Kósa Judit hőstettéről szóló monda, amely szerint a fiatal amazon karddal a kezében védte családját kilenc tatárt vágva le, míg ő is halálos sebet nem kapott. Az állandó katonai szolgálat fejében a székelység megőrizhette szabadságjogait, önrendelkezését. Ezeket a jogokat törölte el a Madéfalvi veszedelem, amikor a kötelező határőrség felállítása ellen tört ki lázadás.
A faluban elszállásolt, tárgyalni készülő vezetőket a falu lakóival együtt 1764 január 7-én az osztrák hadsereg szétlőtte. Az ellenállas szervezésében Szentmiklósról Demeter János, Ferenc Antal, Bíró Mihály, Bíró Antal, Lázár István vettek részt. Demeter János és Lázár István Madéfalván haltak meg. A megtorlás elől ezrek menekültek Moldvába, megalapozva a bukovinai székelyek csoportját. (Albert Ernő)
És közösségünk viharos története folytatódott: 1848-49, az I.világháború, Trianon, a II. világháború, kommunizmus. Mi márványba véssük a hősi halottak neveit, s már kissebségi létben, bár békésebb időkben küzdünk magyarságunk megmaradásáért.
Van egy régi mondásunk: „A király bárkit nemessé tehet, de székelynek születni kell.” Van bennünk egy egyedi vonás: szabadságszeretet, egyenes derék, egyenes beszéd. Ezt igazolja a történelmünk is. Pál Antal bácsi ezt így fogalmazta meg: „ Na látja? Nem volt gyöngy az élet. Volt jó is, volt rossz is, amilyent az Isten kirendelt. Itt születtem s itt is temetnek el. De egy dolognak örvendek: mindig a magam ura voltam.”

– Lakatos István