Egyház

A csíkszentmiklósi egyházközség a XII. század végén, a XIII. század elején alakulhatott. Létezését igazoló első okirat a vatikáni levéltárban őrzött jegyzék, amely szerint 1332-ben és 1334-ben a község István nevű papja adózik a pápának.
Az e korban épült román stílusú kőtemplomból feltárt emléket nem ismerünk. A XV. Század harmadik negyedében épülhetett az a gótikus templom, amelyet 1777-ben bontottak le, meghagyva a tornyot, amely ma egyike a legnagyobb és legszebb csíki gótikus tornyoknak. Jellegzetessége, hogy nem csak harangtoronyként szolgált, hanem védelmi szerepe is volt. Ezt bizonyítja a vastag cserepekkel erődített és lőrésekkel ellátott fala. A lőrések a torony minden oldalán és emeletén megtalálhatók. A toronyalj bejáratát és a fölötte levő lőrést a templom barokk átalakításakor módosítják a mai formára, eltávolítva a minden bizonnyal létező gótikus ajtókeretet is.
Ferenczi György gyergyószentmiklósi plébános feljegyzései szerint a tornyot 1626-ban javítottak. A régi templom szélvitorláján található 1630-as évszám az általános befejezést jelölhette. A déli toronyfalba épített kőtábla szerint 1724-ben ismét javították a templomot. A homoródszentmártoni Bíró Sándor volt a mester. A bádogból készült barokk sisak 1821-ben került a toronyra. Régi harangja, amelyet 1689-ben öntött a brassói Boltosch István mester, 1992-ben megrepedt. Azóta a templom déli bejárójában őrzik. A középkori templom köré a XVII. században épült a szabálytalan alaprajzú, 2.5 – 3 m magas, lőrésekkel és védőtornyokkal is megerősített fal. Abban az időben, a gyakori török-tatár betörések idején ide menekült az egyházközség lakossága. Ezért – a kor szokásrendje szerint – ezeket a tornyokat a községhez tartozó falvak építették és védték.
A török veszély elmúltával, a XVIII. Században, a dél-keleti tornyot annak a külső temetőnek a kápolnájává alakították, amelynek nyoma az északi oldalon még ma is látható. A fal nyugati részét 1847-ben, a papilak építésekor bontottál le. A mai barokk templom 1777-1784 között épült. Fiókos dongaboltozata oszlopszerűen kiképzett támpillérekre támaszkodik. A régi templom oltárából csak a sekrestye bejárata fölött látható oltárkép maradt meg. A barokk oltárt 1797-ben állították fel. Közepén a Szűzanyát a kis Jézussal ábrázoló szobor áll, amely a csíksomlyói kegytemplomban található Mária-szobor utánzata, jobbról Szent Péter, balról Szent Pál, fent pedig Szent Miklós szobra van elhelyezve. A boltozat freskóit 1900-ban Bulhadt János brassói mester készítette. Minden valószínűség szerint a csíkszentmiklósi templom kórusdeszkáján volt az a rovásírásos emlék, amelyet 1749-ben és 1751-ben egymástól függetlenül ketten is lemásoltak. Az írástörténeti kincs 1777-ben, a nagyszabású átépítés során pusztulhatott el. Az 1749-es másolat Dezsericky Incze nyitrai szerzeteshez került, aki annak a fametszetes változatát mutatta be az 1753-ban megjelent könyvében.
Ennek a másolatának és a Sebestyén Gyula által megfejtett szövegnek a reprodukciója látható a déli bejárat falán található deszkatáblán. A templomban nagyobb javításokat végeztek még 1901-ben és 1926-ban. 1995-ben, az utolsó javítás alkalmával, lebontották a hajó bal oldalán levő szószéket, kimeszelték a templomot, kicserélték a bútorzatot és konzerválták a faszobrokat.